1 hónaposak a csibik

Húsvét napján kelt ki az idei első csibesereg. Ők most kikerültek az udvarra, mert a kotlós elkezdte őket a ketrecben vagdalni mikor már tollasok lettek. Ilyenkor az a szabály, hogyha a kotlós bántja az utódait akkor le kell választani. Kezdetben az anyjukat tettem ki, majd vissza, aztán újra ki és már éjszakára sem maradt velük és hamar megszokták a változást. A kotlós azóta "visszaváltozott" normális tyúkká, már nem kottyog de még nem tojik, csak élvezi a szabadságot. A picik szintén, mert már 3. napja, hogy felfedezik a világot. 

Az etetés sajnos nehézkes feladat volt idáig, de ma kitaláltam hogy a tyúkól és a kerítés közé a kis folyosót elbarikádoztam nagy rácsos ajtóval, és az orgona bokor árnyékában biztonságosan tudnak enni...így a többi tyúk etetéskor nem eszi meg előlük az eledelt. Sajnos a többiek néha még elhajtják őket, de viszonylag hamar - pár óra alatt - megszokták az újoncokat és nem fordítanak rájuk nagy jelentőséget. 

Máshogy oldottam volna meg az elhelyezésüket, de jelenleg még nincsen meg az a körülmény amit a fejemben elképzeltem és ami megvalósításra vár. Hiszen rengeteg tervem van, konkrét képekkel is, csak egy kis idő és anyagiak is kellenek hozzá. Építkezések, alakítgatások a jelenlegi otthonomban...stb stb stb  de mindennek eljön az ideje :) 

Buksiról helyzetjelentés

A kis pulikutya Buksi, tavaly novemberben került hozzánk. Akkoriban még úgy írtam róla, hogy direkt a tyúkudvarba a baromfiak közé vettük őrzésre. Még 2 hónaposan igazi kis tünemény volt, szokta az új helyét és akkor még úgy tűnt beválik a terv. Ahogy nőtt, úgy lett egyre elevenebb és kezdte  megmutatni a valódi énjét. Egy másik faluból ahonnan hoztuk, ott nem volt más állat csak a szülei és a testvérei. Az eladó úgy fogalmazott, hogy "itt a szomszédban vannak tyúkok, mindig ott ugatták őket a kerítésnél..." ennek a ténynek nem tulajdonítottunk akkor nagy jelentőséget. Mivel Jocónál is van egy puli, csak az szuka, ezért azt hittük, hogy majd a miénk is aki kan, majd úgy megtűri a szárnyasokat mint ő. Sajnos idővel beláttuk, hogy ez egyáltalán nem így van. 

Buksi míg picike volt addig az a rejtélyes állat nappal is visszajárt, azóta mióta felnőtt ez a probléma végérvényesen megszűnt. De saját maga is pár tyúkot tönkretett. Játszott velük. Rájuk nehezedett, cibálta a szárnyukat, kergette őket, megette a fészekből a tojást. Nem tűrtem el tovább a terrort, ezért arra az elhatározásra jutottam, hogy nappal itt van a kutyámmal Bobival az első udvarban, viszont este - mikor a tyúkok beülnek a helyükre - akkor hátrazárjuk, had őrizzen. Ez az ötletem remekül bevált. Most már 7 hónapos, eléggé megnőtt. Javára inkább az anyjára ütött, de az apjának a temperamentumosságából is van benne. Már tud ülni, feküdni, jön ha hívom. Szeret sétálni, Bobival legtöbbször olyan területre viszem ahol mező van és senki se zavar, hogy had szaladják ki magukat. Viszonylag jó kis fajta, csak - mint minden kutyánál - foglalkozással egész jót kilehet belőle hozni. 

Egész nap elvan az első udvarban. Jelezve ugat ha valaki csenget, vagy az újságot hozzák, játszik a másik kutyával, kotor, labdázik, rágja a rongyot vagy éppen egy vastagabb farönköt. Este fele elég nyitnom a hátsó kaput, már tudja hogy neki menni kell. Reggel már áll a kapuban, hogy had jöhessen be. 

kicsit maszatosan 

Húsvéti meglepetések

Március 12-én ültettem meg Csöpit, aki sikeresen ápr.1-én és 2-án Húsvét 2 napján kiköltötte csibéit. A kezdetekkor 9db tojáson ült, amiből 7db kapott volt, a másik kettő pedig a sajátunkéból származott. A költés elején rá 2 napra március 14-én kettő tojást sajnos összeroppantott. Utólag rájöttem, hogy kicsit sok tojást tettem alá, mivel kistestű tyúk (japán tyúk és hagyományos tyúk mix) ezért nem bír el maga alatt többet. A blog facebook oldalán 2 nap is megosztottam veletek az örömhírt. Végül 7db tojásból 6db csibe lett. Sajnos 1 záp volt. Édesanyám segítségével a takarmányos melletti zárt fatárolóból két sor fát áthordtunk a másik tárolóba, utána kisepertem és kis rendrakás után átvittük a ketrecet. Kibéleltem szalmával és szénával vegyesen, tettem be nekik edénybe darát, itatóba vizet. Holnap venni kell nekik indítótápot, később majd kapnak nevelőt is majd ha már tollasok és sokkal nagyobbak. Legvégén csak búzát mire kikerülnek addigra azt is megtanulják megenni. Tojást is főzök nekik még a mai nap. 

Természetesen a kötelező feladatokat is elvégeztem pl.: a csibék csőrén található kis kiálló bevonatot egyszerűen lepattintottam a körmömmel. Ezt mindig el kell végezni, hisz enélkül enni/inni sem tudnának. A bevonat segítségével tudják könnyedén áttörni a tojást úgy, hogy ne sérüljenek meg. Kezdő löketként meg kell őket itatni 1x minimum, de a legjobb ha 3x egymás után. Ilyenkor vízbe szoktam tenni a csőrüket és a reflexnek hála kortyintanak belőle. Ezzel segítjük beindítani nekik a beleik működését és az egész kis szervezetüknek beköszönünk ezzel a folyamattal. Később már maguktól is megtalálják az itatót és a tyúkanyó segítségével csipegetni is tudnak majd a takarmányból.

Egy darabig gyönyörködtünk a látványukban. Jó volt nézni ahogy a kotlós hívogatta a piciket enni. 

picik

ketrec belülről

ketrec kívülről

Kotlóst ültettem

Istennek hála, Csöpike másodszorra is megkotlott. Idén először januárban kapta el a kotlási láz, de akkor "lebeszéltem" róla,  hogy hideg van, nincs lehetőségem hova tenni az utódokat, várjon még vele. Most ahogy beköszöntött a március elkezdett ismét kotlósosan viselkedni és lássatok csodát, összejött neki. Az első igazi kakasvágásos bizonyításommal végre "szintet lépve" belefoghattam az előkészületekbe. Most egy helyes kis almás faládát találtam, amit kibéleltem szénával és beraktam tyúkkal együtt a zárt fatárolóba. Tegnap még csak 2 saját próbatojáson ült, de ma már kaptam Jocó szembe szomszédjától Tibi bácsitól is tojásokat. Ő tavaly Jocótól kérte szintén keltetésre, úgy hogy valószínűleg az utódok is hasonló  kevertek lesznek...majd kiderül, remélem mind kikel!:)

Egy szónak is száz a vége...összességében 7db kapott tojáson és 2 db sajáton ül, összesen 9db-on.
Elvileg április 2-a körül már kelnie kell a csibéknek, kíváncsian várom őket.

Csöpike

Első kakasvágásom, a sorsfordulat

Ezelőtti bejegyzésemben már említettem, hogy 1 hét múlva levágom az ifjú suhancokat. Tavaly keltek, sokan voltak de az őszi róka pusztítás is kicsit lemorzsolta a lélekszámukat. Még januárban a nagy havazások előtt mamám mondta, hogy amíg fagyos a föld addig kellene levágni a 4 kakast. Persze én halogattam, egészen addig míg magamtól rá nem jöttem arra, hogy muszáj levágni őket. Egyrészt, egész nap terrorizálták a tyúkokat a folyamatos párzási kísérleteikkel, etetéskor összekaptak egymással, kekeckedtek...stb 

Múlt héten betelt nálam a pohár. Mikor a japán tyúkról rángattam le a hatalmas brahma kakast, utána egy másik keveréket akkor fejlődött ki bennem a határozat.: plasztikai műtéttel egybekötött Wellnessen kell részt venniük szombaton (azaz kés alá fekszenek és forró fürdőt vesznek)

Múlt hét szombat óta 1 hét haladékot kaptak még tőlem. Csak arra vártam, hogy a múlt hetihez képest legyen picivel jobb idő és suliba se kelljen menni, így kapóra jött a mai nap. 

Virradó, napsütéses reggellel indítottam. Egész nap kellemes, tavaszias meleggel sütött a nap, tökéletes energiát adott a munkához. 

Az első próbálkozás nem sikerült. Mint általában palacsintasütésnél szokták mondani, hogy "az első nekem is mindig leragad..", vagy úgy általánosságban "minden kezdet nehéz"...meg kell mondjam, nem lőttek mellé ezekkel a szólásokkal. Ugyanis egyedül voltam, s még szerencse hogy az ember józan paraszti ésszel is rendelkezik. Édesanyám dolgozott, mamám pedig még akkor nyitogathatta szemeit. 

Megkönnyeztem őket, de miután túllendültem a holtponton onnantól már nem volt megállás. A sajnálat meg egy egészséges érzés ilyenkor, mert viseltetek kellő tisztelettel az állattal szemben, aki életét adta az enyémért. Épp ezért kell egy egy jó életet biztosítani nekik, mielőtt az életünkké válnának. Eszembe jutott, hogy azért tartjuk és neveljük őket, hogy megegyük. Mi vagyunk az állatokért, és ők vannak értünk. Fejszével hajtottam végre a műveletet. Sokkal barátibb a késnél. Csak bele kell jönni a használatába és ha már ügyesebb leszek akkor egy csapásra is menni fog. Szinte mindegyiknél a 2. és 4. találat környéke ért révbe. Rátettem a kakast egy kupac járdalapra, csapások után a ganajnál folyattam ki a vért, utána ment a lábasba és így haladtam tovább a maradék hárommal. Persze az elsőnél nem a járdakövön fejszéztem, hanem egy vékony deszkán...valahogy sikerült a kakasnak már az első ütésnél elszaladnia. Az én kutyámat, Bobit utánaengedtem, hogy fogja meg mert én nem értem utol. Kész show műsort alakítottunk korán reggel. Addig édesanyám puli kutyája nézett minket értetlenül a kerítés mögül.

Miután megvoltam a vágással, utána mamám is csatlakozott és több évi tapasztalatok által szerzett tudással átadta nekem a pucolás és bontás művészetét. Feltettünk forrni vizet, azzal leforráztuk a lábasba az állatot, jól beáztattam, utána könnyen lelehetett tépni a tollakat. Tollazás után átmostam, majd mamám a gáz fölött a tűzhelynél leperzselte az apró kis szálakat amik szabad szemmel nehezen vehetőek észre. Ezek után a bontás jött. Először a combok, szárnyak, farhát rész, mell-bordák közti rész, belsőségek kifordítása, szív-máj menekítése úgy hogy a bélcsatornát és az epét nem szabjuk át. Végül körülbelül 3x is vízbe raktuk a húsokat, hogy szép tiszták legyenek. Ez azért volt fontos, mert mi 4 kakasból egyet holnap megfőzünk (szerintem én készítem majd el és ezáltal szintet lépek a konyhában is) A maradék hármat pedig bezacskóztuk és hűtőládába tettük. Egyébként akkor lesz jó ez a folyamat, hogyha a vízbe lévő soktól a víz nem véres színű lesz, hanem tiszta marad.

A henteskedés után mosogatni kellett, felmostam a házat, a tyúkok helyét kint is kitakarítottam, elmentem nekik tyúkhúrt szedni a faluba...reggel 8-ra már levágtam őket és este fél 6-ig elvoltam a többi kis teendőmmel is. 

Ezzel az egész vágással plusszba anyunak szerettem volna bizonyítani, hogy nem kell az ő segítsége ahhoz, hogy levágjak egy vagy több kakast. Igenis, vagyok annyira bátor, hogy magam is szembeszállok a feladattal. Az egyszeri kijelentése adott ösztönző erőt, mikor mondta, hogy többet nem keltethetek csibéket mert sok lesz a kakas és ő nem vág le többet, nem kínlódik egyedül. Szerencsére sikerült a bizonyítás, lett is egy kis kotlósom aki tavaly is megült, Csöpike. Egyenlőre tojás még nincs alá...ami késik, nem múlik!

Ui.:Utólag levontam a tanulságot, legközelebb a farakás környékén vágok kakast valamelyik farönkön vagy keresek egy tuskót. Mert így most mehetünk éleztetni az egyik legnagyobb baltánkat. 

A végeredmény (fehér lábosba 2 kakas van együtt)

Télzáró írás

Az utóbbi hetek változatosan teltek.  Még hó sem esett a legutóbbi posztolásomkor, azonban februárban beköszöntött az igazi tél a maga zordságával. Kezdetben még azt hittem, hogy ugyan olyan lesz mint az utóbbi években.:enyhe, hamar olvad, kevés esik

Most döbbenten tapasztaltam az ellenkezőjét. Estére fokozatosan hűlt le a hőmérséklet, egészen addig míg a -22 fokot el nem érte. Ez volt a csúcs, ami pár napig kitartott. Utána már csak -15 volt a maximum, nappal pedig -10, -6. Nem figyelem túlzottan a híreket, ezért szóbeszédekből értesültem a nagy havazásról. Egyik napról a másikra elkezdett esni, körülbelül 4-5 napig. Kezdetben nagy pelyhekben, majd kis pelyhekben, végül szitálóan. A 6-7.napon már a szél is hordta. Titokban örültem neki, egészen addig míg a régóta dédelgetett tervemet megtudtam valósítani. Építettem egy lófejet az udvarba. Először hóembernek indult, de hamar rájöttem hogy valami különlegesebbet kellene kidolgoznom, utána sikerült kiviteleznem a fekvő lovat is a veteményeskertbe. 

A fekvő ló számomra  egy megerősítés a későbbiekben. Eljön az idő újrafotózom a képet, de már saját lóval és a kettőt egymás mellé rakom.
Most márciusban enyhülni kezdett az idő. Még éjjelente pár napig mínuszok lesznek, utána átvált pluszra. A nappali hőmérséklet nem fog már mínusz alá csökkenni.

Baromfiaknál is történt pár változás. Pontosan nem tudom hányan vannak, de az utóbbi évekhez képest lecsökkent a számuk. Egyrészt mert az öregek java már elhullott, volt nyest/menyét pusztítás  is, volt amelyik csak úgy eltűnt. Most is van a fiataltól kezdve a veteránokig minden. Szegények nehezen bírták a tél megpróbáltatásait, de a nehezén túl vannak. Ilyenkor a befagyott vízzel és a hideggel is számolnunk kell. Sajnos eléggé szét van esve minden, de erről egy másik bejegyzésben lesz szó. 

Az állomány 

Pár nappal ezelőtt történt egy baleset. Mikor kiengedtem őket reggel, Gyurci a kis fiatal krémszínű kakas kiugrott, rá a jégre. Attól a pillanattól fogva nem állt fel. Azóta már felállt, megy, de bal lábán 3 ujja be van hajlítva, nem nagyon terheli és nem is tudja kinyújtani. Szerintem eltörött. Szomorú vagyok mert őt szerettem volna megtartani az öreg vörös kakas, Quagmire és Pipo mellé. Szerintem levágom még 5-6 társával együtt. Ez így nem élet neki. 

Gyurci

2017.júliusában kikelt 6db Brahma csibe is felnőtt. Két tyúk lett közöttük, tök jó, a sors fintorán már csak kacagni tudok. De ez a két tyúkocska nagyon helyes. A kakasok egyértelműen hűtőládába és a levesbe mennek majd. 

Pehelyke (felső) és Édenke (alsó)

Banános zabos golyócskák

Tanulások közepette tartottam pici szünetet, gondoltam összedobok egy kis nasit. Érettségire és egyetemre készülök, így szinte alig van időm...
Már régóta szemezgettem a neten ezzel a fitt recepttel. Elég jónak, gyorsnak és egyszerűnek tűnt. Annyira finom és tényleg csak pár perc az elkészítése. 

Hozzávalók:

• -1db banán
• -pici fahéj
• -40gr zabpehely
• +adtam hozzá apróra vágott aszalt áfonyát, aszalt szilvát, mazsolát, magokat (lehet tenni étcsokit is)+az arányokat tetszés szerint lehet variálni 

Alapanyagokat csak össze kell keverni, formázni és 180 fokon sütőpappírra téve kb 15 percig sütni. Illatra se semmi, de az íze annál is jobb! Jó étvágyat! :)