Első kakasvágásom, a sorsfordulat

Ezelőtti bejegyzésemben már említettem, hogy 1 hét múlva levágom az ifjú suhancokat. Tavaly keltek, sokan voltak de az őszi róka pusztítás is kicsit lemorzsolta a lélekszámukat. Még januárban a nagy havazások előtt mamám mondta, hogy amíg fagyos a föld addig kellene levágni a 4 kakast. Persze én halogattam, egészen addig míg magamtól rá nem jöttem arra, hogy muszáj levágni őket. Egyrészt, egész nap terrorizálták a tyúkokat a folyamatos párzási kísérleteikkel, etetéskor összekaptak egymással, kekeckedtek...stb 

Múlt héten betelt nálam a pohár. Mikor a japán tyúkról rángattam le a hatalmas brahma kakast, utána egy másik keveréket akkor fejlődött ki bennem a határozat.: plasztikai műtéttel egybekötött Wellnessen kell részt venniük szombaton (azaz kés alá fekszenek és forró fürdőt vesznek)

Múlt hét szombat óta 1 hét haladékot kaptak még tőlem. Csak arra vártam, hogy a múlt hetihez képest legyen picivel jobb idő és suliba se kelljen menni, így kapóra jött a mai nap. 

Virradó, napsütéses reggellel indítottam. Egész nap kellemes, tavaszias meleggel sütött a nap, tökéletes energiát adott a munkához. 

Az első próbálkozás nem sikerült. Mint általában palacsintasütésnél szokták mondani, hogy "az első nekem is mindig leragad..", vagy úgy általánosságban "minden kezdet nehéz"...meg kell mondjam, nem lőttek mellé ezekkel a szólásokkal. Ugyanis egyedül voltam, s még szerencse hogy az ember józan paraszti ésszel is rendelkezik. Édesanyám dolgozott, mamám pedig még akkor nyitogathatta szemeit. 

Megkönnyeztem őket, de miután túllendültem a holtponton onnantól már nem volt megállás. A sajnálat meg egy egészséges érzés ilyenkor, mert viseltetek kellő tisztelettel az állattal szemben, aki életét adta az enyémért. Épp ezért kell egy egy jó életet biztosítani nekik, mielőtt az életünkké válnának. Eszembe jutott, hogy azért tartjuk és neveljük őket, hogy megegyük. Mi vagyunk az állatokért, és ők vannak értünk. Fejszével hajtottam végre a műveletet. Sokkal barátibb a késnél. Csak bele kell jönni a használatába és ha már ügyesebb leszek akkor egy csapásra is menni fog. Szinte mindegyiknél a 2. és 4. találat környéke ért révbe. Rátettem a kakast egy kupac járdalapra, csapások után a ganajnál folyattam ki a vért, utána ment a lábasba és így haladtam tovább a maradék hárommal. Persze az elsőnél nem a járdakövön fejszéztem, hanem egy vékony deszkán...valahogy sikerült a kakasnak már az első ütésnél elszaladnia. Az én kutyámat, Bobit utánaengedtem, hogy fogja meg mert én nem értem utol. Kész show műsort alakítottunk korán reggel. Addig édesanyám puli kutyája nézett minket értetlenül a kerítés mögül.

Miután megvoltam a vágással, utána mamám is csatlakozott és több évi tapasztalatok által szerzett tudással átadta nekem a pucolás és bontás művészetét. Feltettünk forrni vizet, azzal leforráztuk a lábasba az állatot, jól beáztattam, utána könnyen lelehetett tépni a tollakat. Tollazás után átmostam, majd mamám a gáz fölött a tűzhelynél leperzselte az apró kis szálakat amik szabad szemmel nehezen vehetőek észre. Ezek után a bontás jött. Először a combok, szárnyak, farhát rész, mell-bordák közti rész, belsőségek kifordítása, szív-máj menekítése úgy hogy a bélcsatornát és az epét nem szabjuk át. Végül körülbelül 3x is vízbe raktuk a húsokat, hogy szép tiszták legyenek. Ez azért volt fontos, mert mi 4 kakasból egyet holnap megfőzünk (szerintem én készítem majd el és ezáltal szintet lépek a konyhában is) A maradék hármat pedig bezacskóztuk és hűtőládába tettük. Egyébként akkor lesz jó ez a folyamat, hogyha a vízbe lévő soktól a víz nem véres színű lesz, hanem tiszta marad.

A henteskedés után mosogatni kellett, felmostam a házat, a tyúkok helyét kint is kitakarítottam, elmentem nekik tyúkhúrt szedni a faluba...reggel 8-ra már levágtam őket és este fél 6-ig elvoltam a többi kis teendőmmel is. 

Ezzel az egész vágással plusszba anyunak szerettem volna bizonyítani, hogy nem kell az ő segítsége ahhoz, hogy levágjak egy vagy több kakast. Igenis, vagyok annyira bátor, hogy magam is szembeszállok a feladattal. Az egyszeri kijelentése adott ösztönző erőt, mikor mondta, hogy többet nem keltethetek csibéket mert sok lesz a kakas és ő nem vág le többet, nem kínlódik egyedül. Szerencsére sikerült a bizonyítás, lett is egy kis kotlósom aki tavaly is megült, Csöpike. Egyenlőre tojás még nincs alá...ami késik, nem múlik!

Ui.:Utólag levontam a tanulságot, legközelebb a farakás környékén vágok kakast valamelyik farönkön vagy keresek egy tuskót. Mert így most mehetünk éleztetni az egyik legnagyobb baltánkat. 

A végeredmény (fehér lábosba 2 kakas van együtt)