Első kakasvágásom, a sorsfordulat

Ezelőtti bejegyzésemben már említettem, hogy 1 hét múlva levágom az ifjú suhancokat. Tavaly keltek, sokan voltak de az őszi róka pusztítás is kicsit lemorzsolta a lélekszámukat. Még januárban a nagy havazások előtt mamám mondta, hogy amíg fagyos a föld addig kellene levágni a 4 kakast. Persze én halogattam, egészen addig míg magamtól rá nem jöttem arra, hogy muszáj levágni őket. Egyrészt, egész nap terrorizálták a tyúkokat a folyamatos párzási kísérleteikkel, etetéskor összekaptak egymással, kekeckedtek...stb 

Múlt héten betelt nálam a pohár. Mikor a japán tyúkról rángattam le a hatalmas brahma kakast, utána egy másik keveréket akkor fejlődött ki bennem a határozat.: plasztikai műtéttel egybekötött Wellnessen kell részt venniük szombaton (azaz kés alá fekszenek és forró fürdőt vesznek)

Múlt hét szombat óta 1 hét haladékot kaptak még tőlem. Csak arra vártam, hogy a múlt hetihez képest legyen picivel jobb idő és suliba se kelljen menni, így kapóra jött a mai nap. 

Virradó, napsütéses reggellel indítottam. Egész nap kellemes, tavaszias meleggel sütött a nap, tökéletes energiát adott a munkához. 

Az első próbálkozás nem sikerült. Mint általában palacsintasütésnél szokták mondani, hogy "az első nekem is mindig leragad..", vagy úgy általánosságban "minden kezdet nehéz"...meg kell mondjam, nem lőttek mellé ezekkel a szólásokkal. Ugyanis egyedül voltam, s még szerencse hogy az ember józan paraszti ésszel is rendelkezik. Édesanyám dolgozott, mamám pedig még akkor nyitogathatta szemeit. 

Megkönnyeztem őket, de miután túllendültem a holtponton onnantól már nem volt megállás. A sajnálat meg egy egészséges érzés ilyenkor, mert viseltetek kellő tisztelettel az állattal szemben, aki életét adta az enyémért. Épp ezért kell egy egy jó életet biztosítani nekik, mielőtt az életünkké válnának. Eszembe jutott, hogy azért tartjuk és neveljük őket, hogy megegyük. Mi vagyunk az állatokért, és ők vannak értünk. Fejszével hajtottam végre a műveletet. Sokkal barátibb a késnél. Csak bele kell jönni a használatába és ha már ügyesebb leszek akkor egy csapásra is menni fog. Szinte mindegyiknél a 2. és 4. találat környéke ért révbe. Rátettem a kakast egy kupac járdalapra, csapások után a ganajnál folyattam ki a vért, utána ment a lábasba és így haladtam tovább a maradék hárommal. Persze az elsőnél nem a járdakövön fejszéztem, hanem egy vékony deszkán...valahogy sikerült a kakasnak már az első ütésnél elszaladnia. Az én kutyámat, Bobit utánaengedtem, hogy fogja meg mert én nem értem utol. Kész show műsort alakítottunk korán reggel. Addig édesanyám puli kutyája nézett minket értetlenül a kerítés mögül.

Miután megvoltam a vágással, utána mamám is csatlakozott és több évi tapasztalatok által szerzett tudással átadta nekem a pucolás és bontás művészetét. Feltettünk forrni vizet, azzal leforráztuk a lábasba az állatot, jól beáztattam, utána könnyen lelehetett tépni a tollakat. Tollazás után átmostam, majd mamám a gáz fölött a tűzhelynél leperzselte az apró kis szálakat amik szabad szemmel nehezen vehetőek észre. Ezek után a bontás jött. Először a combok, szárnyak, farhát rész, mell-bordák közti rész, belsőségek kifordítása, szív-máj menekítése úgy hogy a bélcsatornát és az epét nem szabjuk át. Végül körülbelül 3x is vízbe raktuk a húsokat, hogy szép tiszták legyenek. Ez azért volt fontos, mert mi 4 kakasból egyet holnap megfőzünk (szerintem én készítem majd el és ezáltal szintet lépek a konyhában is) A maradék hármat pedig bezacskóztuk és hűtőládába tettük. Egyébként akkor lesz jó ez a folyamat, hogyha a vízbe lévő soktól a víz nem véres színű lesz, hanem tiszta marad.

A henteskedés után mosogatni kellett, felmostam a házat, a tyúkok helyét kint is kitakarítottam, elmentem nekik tyúkhúrt szedni a faluba...reggel 8-ra már levágtam őket és este fél 6-ig elvoltam a többi kis teendőmmel is. 

Ezzel az egész vágással plusszba anyunak szerettem volna bizonyítani, hogy nem kell az ő segítsége ahhoz, hogy levágjak egy vagy több kakast. Igenis, vagyok annyira bátor, hogy magam is szembeszállok a feladattal. Az egyszeri kijelentése adott ösztönző erőt, mikor mondta, hogy többet nem keltethetek csibéket mert sok lesz a kakas és ő nem vág le többet, nem kínlódik egyedül. Szerencsére sikerült a bizonyítás, lett is egy kis kotlósom aki tavaly is megült, Csöpike. Egyenlőre tojás még nincs alá...ami késik, nem múlik!

Ui.:Utólag levontam a tanulságot, legközelebb a farakás környékén vágok kakast valamelyik farönkön vagy keresek egy tuskót. Mert így most mehetünk éleztetni az egyik legnagyobb baltánkat. 

A végeredmény (fehér lábosba 2 kakas van együtt)

Ott segítek ahol tudok

Hétvégén kisegítő szerepet töltöttem be, úgymond én voltam a család "jobb keze". Anyu és Jocó elutazott pár napra kirándulni, így az összes állatot nekem kellett ellátni. Minden percét élveztem.

Mivel Jocó a falu végén lakik (idővel anyu is odaköltözik hozzá végleg, ők élettársak mert apám sajnos korán elment közülünk), én a falu közepén lakom, ezért reggelente pár perces séta vagy biciklizés igénybevételével jutottam A-ból B-be. Először mindig az itthoni teendőket láttam el, a (szokásos etetés/itatás tortúra) majd a másik háznál is ugyan ezt elvégeztem. Annyi különbséggel, hogy ott eggyel több állatfaj él. 

Így nézett ki a napom a mi részünkről: reggel tyúkok-kutya-macskák etetése/itatása, délelőtt tyúkoknak legelés, délbe búza, délután nasiként paprikagaz és egyéb fűfélék, majd estefele beülés előtt megint búza és tojásbeszedés, majd kutya/macskák etetése. 

Ez a másik háznál ilyen volt: reggel tyúkok etetése/itatása vízcserével, majd nyulak helyének kitakarítása,-utána vízcsere-szénaadagolás-búza kimérés, majd kutyák etetése, utána a tyúkoknak gyorsan szedni a fűféléket amit egész napra esznek majd este visszamenni tojásbeszedés és újra tyúkok-nyulak-kutyák etetése... Jocónál azért kellett csak napi 2x visszamennem etetnem mert ez volt az utasítás. Ő a munkájából kifolyólag is így csinálja és az állatok is ezt szokták nála meg. 

Jocónak beindult a nyulazása. A régi anyák közül kettőt lecserélt és azok helyett újak vannak, már csak egy régi van meg az első felvonásból. A bak az ugyan az maradt mint régen. Eddig rengeteg kicsi született, nemrég egy ember (aki szintén hobbiból tartja őket otthon) megvette kb a 3/4 részét a kisnyulaknak. Egészen kicsiket továbbtartásra és eladásra, a nagyokat meg levágásra vitte. 

Június körül volt bejegyzés a nyúlház épüléséről, azóta természetesen elkészült és már egy ideje birtokba is vették a nyulak. Van egy kiugró része amibe szalma kockabálák és a tyúkok etetői vannak. Ezt a részt oldalról kb vállmagasságból ráccsal fedte be, az ajtó is rács amin közlekedünk és alulról kb tyúkmagasságba le lett vágva egy hosszú rész amin keresztül a tyúkjai közlekednek. Így a búzát nem eszik fel a verebek és a galambok. A kiugró részből átjutunk a takarmány tárolóba ahonnan áttudunk nézni a nyulakra, mert csak egy mellig érő válaszfal választja el a két helyet. Külön ajtón kívülről lehet bejutni a nyulakhoz. A bak egy külön nyúlketrecbe van egyedül, az anyák szintén külön fakkokba vannak egymás felett, a kicsik pedig földön lévő boxokba kerülnek. 3 box van, az elsőbe a leválasztottak, a másodikba a félidősek, a harmadikba a vágás érettek tartózkodnak. A nyúlházon 3 nagy nyitható-zárható-kitámaszthatós ablak van, a takarmányoson is van 2 de az nem nyitható. Az épület teteje pala, fából és CK lapokból van összeszerelve. Az alja beton, azalatt azt hiszem kavics és homok van. 

Nyúlház belülről: folyosó-kisnyulak az ablakból nézve-lent a boxok-jobb sarokba lent pedig az egyik üres box 

Anyák: tarka-Foltos, a fekete és az alsó fehérnek nincs neve- a nagy képen a bak van, Misi

Ilyen volt még júniusban az építkezéskor 

Kívülről: ablakkitámasztás, esti fényekben a nyúlház, a kiugró részt is látni lehet oldalt és lent középen, lent bal sarok a tyúkok átjárója, jobb sarokba a takarmányos