Húsvéti meglepetések

Március 12-én ültettem meg Csöpit, aki sikeresen ápr.1-én és 2-án Húsvét 2 napján kiköltötte csibéit. A kezdetekkor 9db tojáson ült, amiből 7db kapott volt, a másik kettő pedig a sajátunkéból származott. A költés elején rá 2 napra március 14-én kettő tojást sajnos összeroppantott. Utólag rájöttem, hogy kicsit sok tojást tettem alá, mivel kistestű tyúk (japán tyúk és hagyományos tyúk mix) ezért nem bír el maga alatt többet. A blog facebook oldalán 2 nap is megosztottam veletek az örömhírt. Végül 7db tojásból 6db csibe lett. Sajnos 1 záp volt. Édesanyám segítségével a takarmányos melletti zárt fatárolóból két sor fát áthordtunk a másik tárolóba, utána kisepertem és kis rendrakás után átvittük a ketrecet. Kibéleltem szalmával és szénával vegyesen, tettem be nekik edénybe darát, itatóba vizet. Holnap venni kell nekik indítótápot, később majd kapnak nevelőt is majd ha már tollasok és sokkal nagyobbak. Legvégén csak búzát mire kikerülnek addigra azt is megtanulják megenni. Tojást is főzök nekik még a mai nap. 

Természetesen a kötelező feladatokat is elvégeztem pl.: a csibék csőrén található kis kiálló bevonatot egyszerűen lepattintottam a körmömmel. Ezt mindig el kell végezni, hisz enélkül enni/inni sem tudnának. A bevonat segítségével tudják könnyedén áttörni a tojást úgy, hogy ne sérüljenek meg. Kezdő löketként meg kell őket itatni 1x minimum, de a legjobb ha 3x egymás után. Ilyenkor vízbe szoktam tenni a csőrüket és a reflexnek hála kortyintanak belőle. Ezzel segítjük beindítani nekik a beleik működését és az egész kis szervezetüknek beköszönünk ezzel a folyamattal. Később már maguktól is megtalálják az itatót és a tyúkanyó segítségével csipegetni is tudnak majd a takarmányból.

Egy darabig gyönyörködtünk a látványukban. Jó volt nézni ahogy a kotlós hívogatta a piciket enni. 

picik

ketrec belülről

ketrec kívülről

Kotlóst ültettem

Istennek hála, Csöpike másodszorra is megkotlott. Idén először januárban kapta el a kotlási láz, de akkor "lebeszéltem" róla,  hogy hideg van, nincs lehetőségem hova tenni az utódokat, várjon még vele. Most ahogy beköszöntött a március elkezdett ismét kotlósosan viselkedni és lássatok csodát, összejött neki. Az első igazi kakasvágásos bizonyításommal végre "szintet lépve" belefoghattam az előkészületekbe. Most egy helyes kis almás faládát találtam, amit kibéleltem szénával és beraktam tyúkkal együtt a zárt fatárolóba. Tegnap még csak 2 saját próbatojáson ült, de ma már kaptam Jocó szembe szomszédjától Tibi bácsitól is tojásokat. Ő tavaly Jocótól kérte szintén keltetésre, úgy hogy valószínűleg az utódok is hasonló  kevertek lesznek...majd kiderül, remélem mind kikel!:)

Egy szónak is száz a vége...összességében 7db kapott tojáson és 2 db sajáton ül, összesen 9db-on.
Elvileg április 2-a körül már kelnie kell a csibéknek, kíváncsian várom őket.

Csöpike

Első kakasvágásom, a sorsfordulat

Ezelőtti bejegyzésemben már említettem, hogy 1 hét múlva levágom az ifjú suhancokat. Tavaly keltek, sokan voltak de az őszi róka pusztítás is kicsit lemorzsolta a lélekszámukat. Még januárban a nagy havazások előtt mamám mondta, hogy amíg fagyos a föld addig kellene levágni a 4 kakast. Persze én halogattam, egészen addig míg magamtól rá nem jöttem arra, hogy muszáj levágni őket. Egyrészt, egész nap terrorizálták a tyúkokat a folyamatos párzási kísérleteikkel, etetéskor összekaptak egymással, kekeckedtek...stb 

Múlt héten betelt nálam a pohár. Mikor a japán tyúkról rángattam le a hatalmas brahma kakast, utána egy másik keveréket akkor fejlődött ki bennem a határozat.: plasztikai műtéttel egybekötött Wellnessen kell részt venniük szombaton (azaz kés alá fekszenek és forró fürdőt vesznek)

Múlt hét szombat óta 1 hét haladékot kaptak még tőlem. Csak arra vártam, hogy a múlt hetihez képest legyen picivel jobb idő és suliba se kelljen menni, így kapóra jött a mai nap. 

Virradó, napsütéses reggellel indítottam. Egész nap kellemes, tavaszias meleggel sütött a nap, tökéletes energiát adott a munkához. 

Az első próbálkozás nem sikerült. Mint általában palacsintasütésnél szokták mondani, hogy "az első nekem is mindig leragad..", vagy úgy általánosságban "minden kezdet nehéz"...meg kell mondjam, nem lőttek mellé ezekkel a szólásokkal. Ugyanis egyedül voltam, s még szerencse hogy az ember józan paraszti ésszel is rendelkezik. Édesanyám dolgozott, mamám pedig még akkor nyitogathatta szemeit. 

Megkönnyeztem őket, de miután túllendültem a holtponton onnantól már nem volt megállás. A sajnálat meg egy egészséges érzés ilyenkor, mert viseltetek kellő tisztelettel az állattal szemben, aki életét adta az enyémért. Épp ezért kell egy egy jó életet biztosítani nekik, mielőtt az életünkké válnának. Eszembe jutott, hogy azért tartjuk és neveljük őket, hogy megegyük. Mi vagyunk az állatokért, és ők vannak értünk. Fejszével hajtottam végre a műveletet. Sokkal barátibb a késnél. Csak bele kell jönni a használatába és ha már ügyesebb leszek akkor egy csapásra is menni fog. Szinte mindegyiknél a 2. és 4. találat környéke ért révbe. Rátettem a kakast egy kupac járdalapra, csapások után a ganajnál folyattam ki a vért, utána ment a lábasba és így haladtam tovább a maradék hárommal. Persze az elsőnél nem a járdakövön fejszéztem, hanem egy vékony deszkán...valahogy sikerült a kakasnak már az első ütésnél elszaladnia. Az én kutyámat, Bobit utánaengedtem, hogy fogja meg mert én nem értem utol. Kész show műsort alakítottunk korán reggel. Addig édesanyám puli kutyája nézett minket értetlenül a kerítés mögül.

Miután megvoltam a vágással, utána mamám is csatlakozott és több évi tapasztalatok által szerzett tudással átadta nekem a pucolás és bontás művészetét. Feltettünk forrni vizet, azzal leforráztuk a lábasba az állatot, jól beáztattam, utána könnyen lelehetett tépni a tollakat. Tollazás után átmostam, majd mamám a gáz fölött a tűzhelynél leperzselte az apró kis szálakat amik szabad szemmel nehezen vehetőek észre. Ezek után a bontás jött. Először a combok, szárnyak, farhát rész, mell-bordák közti rész, belsőségek kifordítása, szív-máj menekítése úgy hogy a bélcsatornát és az epét nem szabjuk át. Végül körülbelül 3x is vízbe raktuk a húsokat, hogy szép tiszták legyenek. Ez azért volt fontos, mert mi 4 kakasból egyet holnap megfőzünk (szerintem én készítem majd el és ezáltal szintet lépek a konyhában is) A maradék hármat pedig bezacskóztuk és hűtőládába tettük. Egyébként akkor lesz jó ez a folyamat, hogyha a vízbe lévő soktól a víz nem véres színű lesz, hanem tiszta marad.

A henteskedés után mosogatni kellett, felmostam a házat, a tyúkok helyét kint is kitakarítottam, elmentem nekik tyúkhúrt szedni a faluba...reggel 8-ra már levágtam őket és este fél 6-ig elvoltam a többi kis teendőmmel is. 

Ezzel az egész vágással plusszba anyunak szerettem volna bizonyítani, hogy nem kell az ő segítsége ahhoz, hogy levágjak egy vagy több kakast. Igenis, vagyok annyira bátor, hogy magam is szembeszállok a feladattal. Az egyszeri kijelentése adott ösztönző erőt, mikor mondta, hogy többet nem keltethetek csibéket mert sok lesz a kakas és ő nem vág le többet, nem kínlódik egyedül. Szerencsére sikerült a bizonyítás, lett is egy kis kotlósom aki tavaly is megült, Csöpike. Egyenlőre tojás még nincs alá...ami késik, nem múlik!

Ui.:Utólag levontam a tanulságot, legközelebb a farakás környékén vágok kakast valamelyik farönkön vagy keresek egy tuskót. Mert így most mehetünk éleztetni az egyik legnagyobb baltánkat. 

A végeredmény (fehér lábosba 2 kakas van együtt)

Télzáró írás

Az utóbbi hetek változatosan teltek.  Még hó sem esett a legutóbbi posztolásomkor, azonban februárban beköszöntött az igazi tél a maga zordságával. Kezdetben még azt hittem, hogy ugyan olyan lesz mint az utóbbi években.:enyhe, hamar olvad, kevés esik

Most döbbenten tapasztaltam az ellenkezőjét. Estére fokozatosan hűlt le a hőmérséklet, egészen addig míg a -22 fokot el nem érte. Ez volt a csúcs, ami pár napig kitartott. Utána már csak -15 volt a maximum, nappal pedig -10, -6. Nem figyelem túlzottan a híreket, ezért szóbeszédekből értesültem a nagy havazásról. Egyik napról a másikra elkezdett esni, körülbelül 4-5 napig. Kezdetben nagy pelyhekben, majd kis pelyhekben, végül szitálóan. A 6-7.napon már a szél is hordta. Titokban örültem neki, egészen addig míg a régóta dédelgetett tervemet megtudtam valósítani. Építettem egy lófejet az udvarba. Először hóembernek indult, de hamar rájöttem hogy valami különlegesebbet kellene kidolgoznom, utána sikerült kiviteleznem a fekvő lovat is a veteményeskertbe. 

A fekvő ló számomra  egy megerősítés a későbbiekben. Eljön az idő újrafotózom a képet, de már saját lóval és a kettőt egymás mellé rakom.
Most márciusban enyhülni kezdett az idő. Még éjjelente pár napig mínuszok lesznek, utána átvált pluszra. A nappali hőmérséklet nem fog már mínusz alá csökkenni.

Baromfiaknál is történt pár változás. Pontosan nem tudom hányan vannak, de az utóbbi évekhez képest lecsökkent a számuk. Egyrészt mert az öregek java már elhullott, volt nyest/menyét pusztítás  is, volt amelyik csak úgy eltűnt. Most is van a fiataltól kezdve a veteránokig minden. Szegények nehezen bírták a tél megpróbáltatásait, de a nehezén túl vannak. Ilyenkor a befagyott vízzel és a hideggel is számolnunk kell. Sajnos eléggé szét van esve minden, de erről egy másik bejegyzésben lesz szó. 

Az állomány 

Pár nappal ezelőtt történt egy baleset. Mikor kiengedtem őket reggel, Gyurci a kis fiatal krémszínű kakas kiugrott, rá a jégre. Attól a pillanattól fogva nem állt fel. Azóta már felállt, megy, de bal lábán 3 ujja be van hajlítva, nem nagyon terheli és nem is tudja kinyújtani. Szerintem eltörött. Szomorú vagyok mert őt szerettem volna megtartani az öreg vörös kakas, Quagmire és Pipo mellé. Szerintem levágom még 5-6 társával együtt. Ez így nem élet neki. 

Gyurci

2017.júliusában kikelt 6db Brahma csibe is felnőtt. Két tyúk lett közöttük, tök jó, a sors fintorán már csak kacagni tudok. De ez a két tyúkocska nagyon helyes. A kakasok egyértelműen hűtőládába és a levesbe mennek majd. 

Pehelyke (felső) és Édenke (alsó)

Banános zabos golyócskák

Tanulások közepette tartottam pici szünetet, gondoltam összedobok egy kis nasit. Érettségire és egyetemre készülök, így szinte alig van időm...
Már régóta szemezgettem a neten ezzel a fitt recepttel. Elég jónak, gyorsnak és egyszerűnek tűnt. Annyira finom és tényleg csak pár perc az elkészítése. 

Hozzávalók:

• -1db banán
• -pici fahéj
• -40gr zabpehely
• +adtam hozzá apróra vágott aszalt áfonyát, aszalt szilvát, mazsolát, magokat (lehet tenni étcsokit is)+az arányokat tetszés szerint lehet variálni 

Alapanyagokat csak össze kell keverni, formázni és 180 fokon sütőpappírra téve kb 15 percig sütni. Illatra se semmi, de az íze annál is jobb! Jó étvágyat! :) 

Új családtag

Vészhelyzet alakult ki nálunk a baromfiudvarban, ezért kénytelenek voltunk komolyabb megoldásokhoz folyamodni.

 Pénteken szalagavatómat ünnepeltük és másnap reggel derült csak ki, hogy elfelejtettük bezárni a tyúkól ajtaját éjjelre. Valamilyen rejtélyes állat sikeres portyázásra tett szert azon az éjszakán. Reggelre 2 tetemet találtam az udvar közepén, természetesen fej nélkül. Az egyik egy idei kelésű fiatal kakas volt (egy a sok közül amit leakartunk vágni), a másik egy nagyon régi vén tyúk volt. Aznap nagyon megijedtünk és átgondoltuk a dolgokat tüzetesen. Az utcába tavaly láttunk nyesteket szaladgálni, volt hogy már rókával is találkoztunk és volt olyan is mikor egy hosszú barna ijesztő állatka (nyest vagy menyét) futott a kertünkben. Pedig a falu közepén vagyunk, de az utcába van 1-2 elhagyatott épület, lehet nem messze vert tanyát valamelyik fenevad. Legutóbb akkor járt nálunk a nyest/menyét amikor még fából volt a tyúkól, mert simán berágta magát és befért a réseken. Amióta betonból és téglából újjá építettük azóta ez a probléma megszűnt. Most egy kis figyelmetlenség miatt ismét meglett a baj. Tegnap (szombat) estére időben bezártuk a szárnyasokat, a kaput nyitva hagytuk hogy a kutya had menjen ki éjjelre is. Kutyám, Bobi a terasz elé hozott egy új fiatal kakas tetemet. Valahol hátul megtalálta, még puha volt, tehát friss. 

Ma (vasárnap) Jocó hívott, hogy talált egy kiskutyás hirdetést és nincs messze tőlünk. Felkerekedtünk és hoztunk először 2 kiskutyát. Az egyiket nála kiraktuk, de később visszavitte a volt tulajdonosnak, mert Jocónak már van 2 kutyája és soknak találta, hogy 3 mászkál az udvarában. A másikat viszont megtartottam és áthoztuk hozzánk. (Anyunak lesz a születésnapja és ezért is gondoltuk, hogy ez a kutyus biznisz jó ötlet lenne, sikert arattunk vele) 

Rögtön kiraktam a baromfiudvarba, ott lesz a helye éjjel nappal, később persze előre is jöhet de előbb szoknia kell a környezetét. Most még pár napig éjjelre be lesz zárva a fatárolóba. Kapott egy nagyon vastag takarót és plédeket is amin fekszik. A kötelező oltásokat, féreghajtást és kiskönyvet még később kell összeszednünk neki. A fajtája puli, kan, 8 hetes és Csöpi lett a neve. Már a behívást gyakoroltatom vele, később ugyan azokat a trükköket megtanítom neki mint amiket Bobi is tud. Azért döntöttünk így, hogy lesz még egy kutyánk, mert Jocónál is tavaly elvitte a vadállat a tyúkokat és ő is akkor hozott egy puli szukát a már meglévő keverék szuka mellé. Nálunk Bobi kan, remélem a későbbiekben nem lesz nagy összezörrenés közöttük és azt is remélem, hogy nem okoztunk ezzel neki nagy lelki traumát, de mivel ez egy működő dolog volt tavaly is, és azóta is, ezért ezt a megoldást találtuk a legmegfelelőbbnek.

Buksi

Ott segítek ahol tudok

Hétvégén kisegítő szerepet töltöttem be, úgymond én voltam a család "jobb keze". Anyu és Jocó elutazott pár napra kirándulni, így az összes állatot nekem kellett ellátni. Minden percét élveztem.

Mivel Jocó a falu végén lakik (idővel anyu is odaköltözik hozzá végleg, ők élettársak mert apám sajnos korán elment közülünk), én a falu közepén lakom, ezért reggelente pár perces séta vagy biciklizés igénybevételével jutottam A-ból B-be. Először mindig az itthoni teendőket láttam el, a (szokásos etetés/itatás tortúra) majd a másik háznál is ugyan ezt elvégeztem. Annyi különbséggel, hogy ott eggyel több állatfaj él. 

Így nézett ki a napom a mi részünkről: reggel tyúkok-kutya-macskák etetése/itatása, délelőtt tyúkoknak legelés, délbe búza, délután nasiként paprikagaz és egyéb fűfélék, majd estefele beülés előtt megint búza és tojásbeszedés, majd kutya/macskák etetése. 

Ez a másik háznál ilyen volt: reggel tyúkok etetése/itatása vízcserével, majd nyulak helyének kitakarítása,-utána vízcsere-szénaadagolás-búza kimérés, majd kutyák etetése, utána a tyúkoknak gyorsan szedni a fűféléket amit egész napra esznek majd este visszamenni tojásbeszedés és újra tyúkok-nyulak-kutyák etetése... Jocónál azért kellett csak napi 2x visszamennem etetnem mert ez volt az utasítás. Ő a munkájából kifolyólag is így csinálja és az állatok is ezt szokták nála meg. 

Jocónak beindult a nyulazása. A régi anyák közül kettőt lecserélt és azok helyett újak vannak, már csak egy régi van meg az első felvonásból. A bak az ugyan az maradt mint régen. Eddig rengeteg kicsi született, nemrég egy ember (aki szintén hobbiból tartja őket otthon) megvette kb a 3/4 részét a kisnyulaknak. Egészen kicsiket továbbtartásra és eladásra, a nagyokat meg levágásra vitte. 

Június körül volt bejegyzés a nyúlház épüléséről, azóta természetesen elkészült és már egy ideje birtokba is vették a nyulak. Van egy kiugró része amibe szalma kockabálák és a tyúkok etetői vannak. Ezt a részt oldalról kb vállmagasságból ráccsal fedte be, az ajtó is rács amin közlekedünk és alulról kb tyúkmagasságba le lett vágva egy hosszú rész amin keresztül a tyúkjai közlekednek. Így a búzát nem eszik fel a verebek és a galambok. A kiugró részből átjutunk a takarmány tárolóba ahonnan áttudunk nézni a nyulakra, mert csak egy mellig érő válaszfal választja el a két helyet. Külön ajtón kívülről lehet bejutni a nyulakhoz. A bak egy külön nyúlketrecbe van egyedül, az anyák szintén külön fakkokba vannak egymás felett, a kicsik pedig földön lévő boxokba kerülnek. 3 box van, az elsőbe a leválasztottak, a másodikba a félidősek, a harmadikba a vágás érettek tartózkodnak. A nyúlházon 3 nagy nyitható-zárható-kitámaszthatós ablak van, a takarmányoson is van 2 de az nem nyitható. Az épület teteje pala, fából és CK lapokból van összeszerelve. Az alja beton, azalatt azt hiszem kavics és homok van. 

Nyúlház belülről: folyosó-kisnyulak az ablakból nézve-lent a boxok-jobb sarokba lent pedig az egyik üres box 

Anyák: tarka-Foltos, a fekete és az alsó fehérnek nincs neve- a nagy képen a bak van, Misi

Ilyen volt még júniusban az építkezéskor 

Kívülről: ablakkitámasztás, esti fényekben a nyúlház, a kiugró részt is látni lehet oldalt és lent középen, lent bal sarok a tyúkok átjárója, jobb sarokba a takarmányos