Elég régen írtam már a blogba és a blog facebook oldalára is. Az utóbbi időben rengeteg minden összejött. Elkapott az élet hulláma és most tudtam kiszállni belőle!
Kellett egy "kis" idő, hogy összeszedjem magam és megtudjam írni ezeket a sorokat. Hol is kezdjem? Azt hiszem jobb lesz, hogyha visszamegyek az elejére. Tavaly (2018) szeptemberében kezdtem el egy felnőtt képzést (gyógymasszőr) nappali tagozaton, mert nem vettek fel az egyetemre. Utólag nem bánom, sőt...örülök neki, hogy nem kerültem be, mert a Gyógytornász képzést jelöltem meg és rájöttem idő közben, hogy az nem nekem való.
Ez a képzés sok mindent adott. Új lehetőségek jöttek. Kemény 3 hónapot bírtam ki egy kollégiumban ,úgy hogy minden hétvégén hazajártam. Ha egyetemi kollégium lett volna, akkor azt mondom rendben és biztosan jobban elviseltem volna. De mivel "kora felnőtt" fejjel 19 évesen beraktak egy középiskolai kollégiumba ezért a rengeteg felesleges szabályt és óvódás utasításokat nem bírtam elviselni. Ez mellett még a szobatársak sem voltak jó emberek. Miért mindig a rossz közeggel találkozom?!
A képzés 2 éves, most letelik 1 év belőle. Általános, szinte felesleges év volt. A masszőrhöz való tudást szeptembertől fogjuk megszerezni és 2020 májusában-júniusában fogunk vizsgázni. Kórházi gyakorlatokat túléltem. Eleinte kegyetlen volt. Ott utáltam meg sok mindent, de belsősként beláthattam olyan dolgok mögé, amiket a külső emberek, hozzátartozók nem tudnak. Voltam műtéten, láttam hogyan tárnak fel több embert is. Végeztem ápolók munkáját (pelenkáztam, fürdettem, etettem, gyógyszereltem, infúzióztam, takarítottam) mindez igazából felesleges volt, mert a masszőrhöz nem tartozik de ez volt a követelmény. Most 4 hét nyári gyakorlat fog következni.
Nyáron vége lett egy fellángoló viszonyomnak. Kapcsolatnak nem volt nevezhető, 3 hetes kis semmiség volt. Nem alakult ki a szerelem és jó pár gondba ütköztem az adott férfival. Vert, alázott..
Mikor szeptemberbe elkezdtem a képzést, akkor ismerkedtem meg a jelenlegi párommal, akivel azóta is együtt vagyunk. Júniusban lesz 9 hónapja. Ő sok mindenre megtanított. Rengeteget kellett küzdeni azért, hogy újra tudjak bízni és ne gyűlöljem a férfi társadalmat. Úgymond a jelenlegi párom rakott engem rendbe teljesen a nyári vész után. Rengeteget hibáztunk. Ő is én is tapasztalatlan fejjel vágtunk bele dolgokba. Otthagyta az egyetemet, és hozzánk költözött az ő családja szétesett. Január 23-a óta nálunk lakott. Közben munkát vállalt és azóta is dolgozik benne. Valamiért jöttek a gondok, jött egyre több rossz. Amint kilábaltunk az egyikből, utána jött is a másik. Most, úgy érzem sínen vagyunk és több rossz nem igazán lesz. Aztán ki tudja, mit hoz az élet, a SORS.
Eldöntöttük, hogy költözünk. Sajnos muszáj volt ezt a döntést meghozni mert itthon már élhetetlen volt a helyzet. Nagymamám ahogy egyre idősebb lesz, egyre jobban egyedül akar maradni. Minden megcsináltunk, amit csak lehetett de nem az enyém a ház, én csak bele születtem és úgy néz ki eljött az idő hogy kirepüljek és a lábamra álljak valamilyen mértékben.
Holnap, költözöm a párommal a városba. Én törzsgyökeres falusiként nem is tudnám magam elképzelni városinak. Egyébként soha de soha nem leszek városi. Átmeneti állapot, hogy városban kell tartózkodnom jó ideig, leírom miért.
Most egy társasházba megyünk. Előreláthatólag 1 évig itt leszünk, később majd költözünk egy újabb városba ahol majd egy ideig dolgozhatok mint Gyógymasszőr. Jött nekem egy ihlet, az a bizonyos mi leszek a nagy leszek érzés. Aminek már 14 évesen meg kellett volna történnie. Most, 20 éves leszek lassan. Most jött az ihletem. Amikor kutyámat állatorvoshoz kellett vinni, akkor nyitottam ki a szemem. Mindig is állatorvos akartam lenni, régen bennem élt a kép de elnyomtam. Mikor el kellett altatni Bobit (kutyámat) akkor döbbentem rá és megígértem neki is, hogy ha törik ha szakad, nem nyugszom addig amíg a doktori cím nem lesz a vezetéknevem előtt!
Kezembe vettem az ügyet. Emelt érettségit kell tennem újra...biológiából és kémiából. Biológiából jövő májusban megyek. Remélem nem fog a masszőr vizsgával egy időpontba kerülni. Ha az sikerül, minél jobbra megírni akkor utána kezdek el kémiából készülni. 15 évesen tanultam utoljára és nagyon gyatrán ment. Ahhoz magántanár kell, mert fel kell eleveníteni a dolgokat. Az emelt kémia 80%-a totó. 20% számolás, csak 4 feladat és levezetés az összes. Nem mondhatóak nehéznek. Nyelvvizsga is kell. Angol emeltre gondoltam, de meglátom mi lesz belőle. Most egy ingyenes képzésre járok heti 1x, eddig jól megy. Sőt, szeretem is.
A költözésre visszatérve, biztos furcsa lesz az elején. De haza fogok járni, amikor lesz rá időm és alkalmam. A többi, hogy miként fognak haladni a dolgok az pedig a jövő zenéje. Meghagyom a sorsnak is, és magamnak is hogy kezembe vegyem az életem irányítását. Igyekszem majd posztolni, amiről lehet. Amiről nem tudok, azt nem említem meg.
Nézhet bárki furcsának, hogy miért osztom meg az életem. Azért, mert mások is itt a blogon például (Falu végi kurta porta) blog írója is osztogatja a fejleményeket de mostanában inkább facebookon aktív. De a közösségi hálóra nem lehet ekkora szöveget kiírni, úgyhogy akit érdekel az itt megtalálja az életem.
Pár kép, kis összefoglaló a Facebookon lesz látható.
